Bebesi
Beszédtechnika

bebesi logo

Énidő – gyakorlás

2021-02-1 11:37
Nincs elérhető leírás.

Mai korunk egyik legnagyobb problémája, hogy túlhajszoljuk magunkat, aminek egyenes következménye az állandó kimerültség, a koncentrációs képességünk csökkenése és nem utolsó sorban a kiégés. Számtalan közép- és felső vezető, tréner, pszichológus, jogász, orvos stb. számol be arról a praxisomban, hogy nincs idejük évek óta arra sem, hogy sportoljanak, vagy elolvassanak egy jó könyvet, mert annyit dolgoznak. Teljesen mindegy, hogy muszáj, vagy belemenekülnek a munkájukba vagy egyszerűen fanatikusok, mert a vége a legtöbb esetben ugyan az: elfáradnak, lemerülnek, kiégnek. Először megjelennek a tipikus tünetek, úgy mint a fejfájás, alacsony energiaszint, koncentrációs problémák, elfelejtenek rendesen enni, inni, majd ezt követik általában az erőteljesebb pszichoszomatikus tünetek. Gyakran előfordul, hogy azért keresnek fel a növendékeim, mert változtatni szeretnének az életükön, és ebbe beletartozik a kommunikációs képességük fejlesztése is. Amikor valaki beszédtanulásra adja a fejét, fontos szem előtt tartania, hogy gyakorlás nélkül mit sem ér az egész. Rendkívül fontos a rendszeres gyakorlás, hogy rögzülhessenek a jó mechanizmusok. Aki nem tud / akar heti 2x-3x 20 percet gyakorlással tölteni, az miként szeretne fejlődni? A tanulás, fejlődés, sosem megy egyik pillanatról a másikra. Az első tanóra során mindig feltérképezzük az aktuális élethelyzetét a hozzám fordulónak. Rengetegen hajszolják bele magukat a munkába és az a tapasztalat, hogy nagyon nehéz kilépni, változtatni, de nem lehetetlen. Jó ha felismerjük, hogy túlhajszoltuk magunkat és ideje lassítanunk, többet foglalkoznunk önmagunkkal, amihez idő szükségeltetik. Igen is ajándékozzuk meg magunkat azzal a bizonyos ÉNIDŐVEL. Azzal az önmagunkra fordított idővel, ami kikapcsol, örömet okoz, ami nem a foglalkozásunk. Nekem a munkám a hivatásom és a hobbim is egyben, mégis meglepődnek sokszor a növendékeim, amikor megosztom velük, hogy mettől meddig oktatok és, hogy hétvégén nem vállalok magántanítványokat. Ennek egyszerű oka van. Pontosan azért, mert imádom a munkámat, nem szeretnék kiégni. Szeretném óráról órára ugyan azt a figyelmet és minőséget nyújtani a növendékeim számára, ez pedig csak akkor megy, ha igen is hagyok magamnak énidőt. A hétvége az enyém, a gyerekeimé, a hétköznap esték úgyszintén. A békés kávézás, séta, olvasás és a heti rendszeres futások alkalmával feltöltődöm és így sikerül a sűrűbb, mozgalmasabb napokon is úgy belevetni magamat a tanításba, ahogyan azt szeretném. Azok a növendékeim, akik multis környezetben dolgoznak vezetőként, az alábbi időpontokban és módon szoktak gyakorolni:

  • Home officeban a munkakezdés előtti 1 óra az övék ( gyerekek mellett is megvalósítható)
  • Céges környezetben: Az autóban ülve végzik a légző és koncentrációs gyakorlatokat.
  • Délután / este 2-3 naponta 20 perc beszédtechnika gyakorlás.

Egészen biztosan meg tudja találni mindenki a módját annak, miként gyakoroljon. Ami a legfontosabb, az az elhatározás. Sokszor könnyű elbújni a feladatok, a napi teendők mögé.

Egy példát hoztam nektek. A lányom születése előtt nem csak magántanárként dolgoztam, hanem a Madách Színház társulatának voltam a tagja. Napi szinten táncoltam, énekeltem. A lányom születése után sokáig kapaszkodtam abba, hogy nekem csak a színpadi tánc vagy a balett az a mozgásforma, amit én szeretnék végezni. Sajnos, akkoriban nem volt Budapesten felnőtt balett oktatás, csak évekkel később. A kisfiam születése után nem sokkal elváltam és közben elröppent 9 év az aktív színházi évek után. Ekkor már ugyan létezett felnőtt balett, ahová egy darabig tudtam járni, de aztán a közelemben ez megszűnt és maradt a mozgás nélküli állapot. Sosem szerettem futni, inkább görkorcsolyáztam vagy bármilyen más mozgásformát választottam helyette. Hébe-hóba mozogtam, de az nem volt rendszeresnek mondható és bizony a mozgáshiányos élet negatív hatásait egyre jobban éreztem magamon. Ekkor született meg bennem a felismerés, hogy egyrészt muszáj rendszeresen mozognom, másrészt olyan sportot kell választanom, amit egyedülálló anyukaként, két gyerek és munka mellett is tudok végezni. Így mentem le egy késő tavaszi napon futni a közeli parkba. Emlékeztetőt írtam a naptáramba és a telefonomba, hogy rendszeressé váljon ez a mozgásforma. Hétvégén a kisfiam jött mellettem biciklivel, így nem kellett lemondanom akkor sem a sportról. Otthon sokszor bekapcsolódott ő és a testvére is az erősítésekbe, nyújtásokba. Az eredménye az lett a rendszeres sporttevékenységemnek, hogy javult a közérzetem, vitális lettem és nem utolsó sorban büszkeséggel töltött el, hogy két gyerek mellett is abszolváltam a heti sport célkitűzéseimet. Ha sűrű napom van, az óráim között elvégzek pár guggolást és átmozgatom a hátamat és a karjaimat. 2-3 perc az egész.

Amikor kisgyerekes szülők azt mondják, nincs idejük gyakorolni, mert munka után csak a gyerekre figyelnek, gyakran felteszem az alábbi két kérdést:

  1. Milyen gyakran és mennyit olvasol hangosan a gyerekednek?
  2. Miután elaludtak a gyerekek, vagy miközben a párod játszik velük, valóban nincs 2-3 naponta 20 perced nyugodtan gyakorolni?

Természetesen van, csak a változás a változtatás, tehát az első lépés sokszor a nehéz. Arról nem is beszélve, hogy micsoda példák lehetünk a gyerekeink előtt, amikor azt látják, hogy apa vagy anya gyakorol. 🙂

Én is tanulok, gyakorlok rendszeresen, hiszen beszédünk karbantartása pont olyan fontos, mint a rendszeres mozgás, sportolás. A heti beszédtechnikai gyakorlatok mellett pedig sokat olvasok hangosan akár mesét a kisfiamnak, akár egy ifjúsági könyvet a lányomnak, akár magamnak egy érdekes cikket az internetről. A napi bemelegítéseket is rendszeresen végzem kávéfőzés közben vagy a kisfiammal, néha az első növendékemmel. A gyerek nem sérül abban, ha ezt az időt megadjuk magunknak. A gyereket is hagyjuk egyedül tevékenykedni, szabadon játszani. Magunknak is adjuk ezt meg! Hogy mikor és hogyan, az csak rajtunk múlik.

-Kata-

Hozzászólások: