A színpadi beszéd

2009-09-22 9:41

A színpadi beszéd abban tér el a köznapi beszédtől, hogy bár nem köznapi beszéd, a köznapi beszéd látszatát kelti. Az, hogy a színpadon, a kívülről megtanult szöveget úgy tudjuk elmondani, mintha az nem a színpadon hangzana el, magában foglalja azt, hogy a színpadi beszéd szabályait alkalmaztuk. Minél természetesebben hangzik a szó a színész szájából a színpadon, annál nagyobb a közönség elragadtatása.

 

A színpadi megnyilatkozás többnyire lényegesen mélyebb értelmi kifejezést tár föl, mint a köznapi beszélgetés tartalmi elemei. A legnehezebb azonban az olyan játék, ahol a teljes természetesség látszatát kelteni egy egyáltalán nem természetes helyzetben.
Ha valaki rászánja magát a tanulásra, először is meg kell tanulnia hallani.

 

Az első időben – ha már tud egy kicsit hallani – megdöbbenti majd az a sokféle beszédhiba, modorosság, ami környezetünkben fellelhető, s később kezdi észrevenni saját hibáit is.
Amikor kezdi látni a célt, s fölfedezi leküzdendő hibáit, az első hónapok nagy munkával, lendülettel és eredménnyel indulnak. Ezt némi stagnálás követi, kicsit visszaesik az érdeklődés, mert a felületes eredmények nem vigasztalóak a makacs hibák megmaradásáért. Később azonban már lehet látni az eredményt, ilyenkor már az otthoni környezet is észleli a változást.

 

( Montágh Imre)

Hozzászólások: